A föld mélyén különös dolgok történtek tegnap, miután elrajtolt a Pincetúrák vadonatúj csapata Balassagyarmatról. A kerékpáros kalandsorozat első megállója egy föld alatti helyszín volt, ahol pincékből pincékbe botlottak bele a résztvevők. A bezártságot nehezen tűrők észre sem vehették, hogy szűk helyeken járnak, mert sokkolta őket, hogy a lábuk alatt akár egy bomba is lehet.
Az elektronikusan meghirdetett eredeti terv szerint ismeretterjesztő túra indult 18 fővel Balassagyarmatról Szügyön, Nógrádmarcalon át Patvarcra november 15-én délelőtt a környék szőlészeti és borászati történeteinek megismerésére, azonban már alig fél órával az indulást követően kiderült, hogy a könnyű őszi kerékpározás inkább a rejtélyes sztorizásokról szól: az első állomáson egy 20 méter hosszúságú, tágas boros pincébe mentek a résztvevők, ahol egy lokálpatrióta úr furcsábbnál is furcsább meséken át igyekezett átitatni minket a helyiség homályba vesző történeteivel.
A feltáratlan múltat igyekszik feltárni helytörténeti kutatásokkal, valamint földmozgatásra is értendő feltáró munkával. Míg kezdetben csak egyetlen pincéje volt, a területen talált egy másikat, majd egy harmadikat is. Utóbbi esetében nincs magyarázat arra, hogy a valószínűleg 230-250 centiméter belmagasságú helyet anno miért töltötték fel agyagos földdel, amiből vendéglátónk saját kezével és egy önkéntes kollégája közreműködésével már több köbméternyit kihordott, de ennek ellenére is csak lehajolva vagy guggolva tudtunk benne közlekedni. Munkájuknak hála bejutottunk ebbe a harmadik pincébe is, ahol közben kiderült, hogy a lábunk alól nemrégiben vittek ki egy bombát. A szűk helyen járva nem is a bezártság érzete volt sokkoló, hanem az, hogy talán odabent lehet még robbanásveszélyes anyag a földhalom alatt. De a csapat 18-50 év közötti tagjai egyáltalán nem voltak ijedősek.
Közben persze megtudtuk azt is, hogy a több generációs családi hagyományok tisztelete okán ma borkereskedelemmel foglalkozó vendéglátónk esetében nagy a vágyakozás a kulturált borfogyasztás széles körű népszerűsítésére, de elmondása szerint ez az ő erejét meghaladó feladat. Inkább a pincék felújítására koncentrál.
Több mint fél órányi sztorizást követően indultunk tovább, megmásztunk kerékpárjainkkal egy testet melegítő domboldalt, így a kissé hűvös időben rögtön visszatért belénk az élet! A cserháti lankákon tekergés 40-50 perces újabb etapját követően ismét pincelátogatással folytattuk. 1907-ben épült és mára teljesen felújított helyiségébe léptünk be.
Sági Gábor pincéje borral, forró teával és pogácsával várt minket. Több mint száz éve a pince fölötti dombon mindenhol szőlő volt – mesélte lelkesedéssel Gábor, aki sajnálattal mondta azt is, hogy mára ebből semmi nincs. Azonban erős családi hagyomány a borkészítés, amiben ő maga a jelenben – bár szerényen keveset beszélt róla – kiemelkedő munkát végez. A program legjobb pillanata volt, amikor kiderült, hogy díjnyertes bor készül nála, rendszeresen zsűrizteti termékeit. Mi három tételt kóstoltunk tőle: fehér borok közül hárslevelűt, vörösek közül cabernet sauvignont, valamint a legnépszerűbbnek mondható Nerot is megízlelhettük. A túrát azonnal be is kellett fejezni hivatalosan, mert nagy csábítás fogott el minket.
Balassagyarmat környékén a szőlőtermesztés és a borkészítés több százéves múltja ma alig ismert. Az 1880-as évek közepéig a város nagy szőlőterülettel rendelkezett, a bortermelés sok családnak jelentős jövedelmet biztosított – olvasható a Balogh Sándor főszerkesztő által jegyzett, több író munkájával 1976-ban készült Balassagyarmat története című kötetben. A szőlőket pusztító betegség, a filoxéra teljesen megváltoztatta a szőlőhöz való hozzáállást: miután 1889-ben az előző évek átlagának 10%-a termett Balassagyarmat környékén (szemléltetésképpen: 1893-ban az összes bortermelés csak körülbelül 50 hektoliter volt), és az újratelepítésre csak részben érkezett állami támogatás, a szegényebb parasztok pénz hiányában nem vágtak bele újra, fontos bevételi forrásuk ezzel megszűnt. Sőt, közben megjelentek a borhamisítások is, amelyek még a filoxéránál is súlyosabb gondot okoztak, mert a fogyasztók többnyire a rossz bort választották – írja a történelmi összefoglaló.
A Pincetúrák sorozat márciusban folytatódik.
